Nem az első urbexes kalandunk, de az első amit megírunk. Céltudatosan indultunk neki utunknak Pécs irányába. Sásd felől közelítettük meg a nagyvárost, azonban még a Pécs tábla előtte le kell térni a főútvonalról. Egy elég rossz állapotú út végén érünk István-aknához. A hely első ránézésre is bámulatos. Leparkoltunk, majd elindult az épületek felé, odaérve bőség zavara: Melyikbe menjünk először? Bőven van látni és felfedezni való. 

István-akna leírása:

Az István akna épületegyüttese a dombos területen teraszos elhelyezkedéssel rendelkezik. Északról és keletről a közút határolja, amelyen keresztül az aknához lehet eljutni. Az eredeti akna épületei a telek keleti részén helyezkedtek el, míg nyugatra és délre az István II. akna újabb épületei álltak, melyeket nemrégiben lebontottak.

Az aknaudvar keleti oldalán elhelyezkedő út két emelettel magasabban fekszik, mint az udvar. Az épületegyütteshez meredek lejtőn és lépcsőn lehet feljutni. Az épület és a lejtő között keskeny udvar található, melyen fenyőfák is állnak. Ennek következtében az út felől az aknaház szinte teljesen elrejtőzik. Az épületegyüttes északi és nyugati oldalról leginkább látható.

Az eredeti épületek négy, illetve két elemből álló csoportot alkotnak. Az aknaház, felolvasó, öltöző, fürdő épületsora L-alakban szerveződik, amelynek hosszabb szára az úttal párhuzamos, észak déli irányú, a rövidebb szár végéhez a közelmúltban elbontott híddal kapcsolódott az aknatorony. Ezektől délre a kompresszorház és a kapcsolóház szintén híddal összekapcsolt épületegyüttese áll. Az udvar délkeleti sarkában egy újabb transzformátorház található.

Milyen élmény?

Csodálatos és egyben hátborzongató. Nehéz elképzelni, hogy ez a hely valamikor több mint 3000 embernek adott munkát, most meg úgy néz ki, mintha háború söpört volna végig rajta. Nagyon oda kellett figyelni hova lépünk, de nem az aggasztott, hogy leszakad alattunk bármi is, inkább a sok törmelék és üvegszilánk amire figyelni kell. Mozgás is lehet bőven az épületben mivel rengeteg a háztartási hulladék ami nagyon elszomorító.

A sok graffitiről nem is  beszélve. De az épületben sem találunk értéket, még egy darab vasat sem, mivel teljesen ki van zsákmányolva. Természetesen urbexesként a fényképeken kívül mást nem is vittünk volna el, de az akkori értékekkel sokkal csodálatosabb fotókat lehet volna készíteni. Néha madarak, illetve galambok hozták ránk a frászt, na meg a későbbi órákban a motorosok arra felé crossoztak. De ha sikerül teljesen átszellemülni az épülettel még ma is hallani a bányászok énekét.

István-akna története:

Az István-akna az építészeti remekek közé tartozott, amikor 1925-ben megnyitotta kapuit. Az aknát Zichy Gyula pécsi megyéspüspök szentelte fel 1925 április 26-án. Wertheimer Lajos, a Duna Gőzhajózási Társaság vezérigazgatója szerint a pécsi bánya Európa legmodernebbül berendezett bányái közé tartozott, amit nemzetközileg elsőrangú szakértők is megerősítettek. Az István-akna tehát nemcsak helyi szinten, hanem nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számított.

1998-ban zárták be az István-akna kőszénbányáját. A kőszénbányászat külszíni fejtési tevékenységét 2004-ben teljesen leállították így a telep véglegesen bezárt. Azóta senki sem őrzi az üresen álló épületegyüttest. Az idő múlásával és a sorozatos fosztogatásokkal valódi szellemvárossá vált a híres bányaváros. 

Képek: