Az épületet könnyebb észrevenni Google Maps műholdfelvételről, mint szabad szemmel, pedig egy forgalmas út mellett található. Sok információ nincs az épületről, annak ellenére, hogy gyermeküdülőként, kollégiumként és fogadóként is működött. De azért sikerült pár dolgot megtudni a kastélyról:

Története talán családi kúriaként kezdődött, Szent-Gály (vagy Szentgáli) villaként ismerhették a helyiek Keszthelyen, melyet állítólag lottó nyereményből építettek, pontosabban lutri volt a játék neve. Hét hektár terület tartozott hozzá, parkkal és közvetlen saját partszakasszal is, így bármikor le lehetett menni fürdeni a Balatonba.

Majd a 70-es években a Nógrádi Szénbányászati Tröszt (később Nógrádi Szénbánya Rt.) gyermeküdülője volt. A bányában dolgozó szülők gyerekeinek folt fenntartva. Akik jártak itt gyerekként így emlékeznek vissza: "Csodálatos és családias hely volt." Szezonon kívül pedig a Nagyváthy János Szakközépiskola kollégiumaként is funkcionált.

Később az osztrák tulajdonú Falco nevű bútorlapgyártó cég megvásárolta és innentől kezdődött az épület méltatlan hanyatlása. Az üzemeltetőket elküldték és megszüntették az üdültetést. Teljesen felújították és soha egyetlen ember nem ment nyaralni a két év alatt. Utolsó kihasználása Gesztenyés Panzió néven volt, étteremmel. Sajnálatos módon az akkori bérlő és üzemeltető hamar belebukott és csődbe ment.

Állítólag régebben a villa kertjében avarkori sírt tártak fel a régészek. Erről bővebbet nem találtunk így sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudjuk ezt a szóbeszédet.

Már többször elmentünk mellette, de nem nagyon keltette fel érdeklődésünket, mivel a növényzettől szinte alig látható és nem is sejtettük mi vár bent minket. Majd egyszer ránéztem a térképre és láttam, hogy ez nem is olyan pici, akkor beszéltük, hogy csak meg kellene nézni. Ahogy a videón is látszik, megint harcolni kellett a természettel, hogy eljussunk az épületig. Abszolút nincs gondozva.

Először a főépületbe mentünk, ahova egyáltalán nem volt nehéz bejutni, mivel az ajtók már fel vannak törve. Belépve az épületbe nem fogadott minket a recepción senki csak az a szomorú látvány, hogy már minden tönkre van téve. A vandálok már kiélték itt magukat. De miért lenne ez másképp, miért is lett volna nehéz nem széttörni valamit? Azért szerencsére találni régebbi dokumentumokat, amelyek kicsit segítettek megérteni az épület történetét.

A szobákban már nem találunk vendégeket, illetve feltehetőleg néha-néha hajléktalanok megfordulhatnak itt. A szobák 2-3 ágyasak voltak, tartozott hozzá gardrób és saját fürdőszoba zuhanyzóval. Az udvaron és az épület környékén nem egyszerű a közlekedés a növényzet miatt. A melléképületek üresek, pár értéktelen dolog amit még lelni lehet bennük. Ezen kívül van kettő félkész könnyűszerkezetes épület, de ami a legfontosabb az étterem: Az éttermet és a konyhát érdekes módon nem az épületben, hanem az épület mellett találjuk.

Nyilván ez is teljesen ki van fosztva, de attól függetlenül érdekes volt bent járni. Egykori jó kaja-pia hangulatnak szinte már a nyomát is alig lehet érezni. Ott találtunk egy lakónyilvántartó könyvet, melyben a hivatalos bejegyzés szerint 2004-ben volt utoljára szállóvendég. Egy kétágyas szoba reggelivel 6.600 forintba került annó.

Amennyiben bővebben is kíváncsiak vagytok az épületre, segítünk képekkel és videóval körbekalauzolni egy elhagyatott panzió és fogadó világába:

Videó:

Képek: