Zobák-akna látta el az országot szénnel, várost építettek köré (és alá is). Ám 2000-ben minden megváltozott, napjainkban pedig a romos, elhagyatott épületek emlékeztetnek az egykor virágzó bányászat emlékére és egy 2014-ben felállított emlékhely amely a városi múzeum mögött található. Nézzünk kicsit a bánya mélyébe: 

1812-ben Komlón megindultak az egyéni és társas vállalkozások a kőszén kitermelésére: A reformkorban felgyorsult a felszínközeli bányászat, különösen Széchenyi István gróf kezdeményezésére, aki az Első Dunagőzhajózási Társaság (azaz DGT) megalakulásában játszott kulcsfontosságú szerepet. A DGT osztrák tőkével és a Rothschild-bankház részvételével alakult meg. 1850-től kezdve nagy területen fejlesztette a bányákat Pécs környékén. Európai színvonalú, gőzgépekkel működő bányákat építettek, 1856-ban pedig vasúton kötötték össze a bányákat a Mohács melletti Duna-kikötővel. 

A DGT területén templomokkal, iskolákkal és kórházakkal új telepeket hoztak létre és a Monarchia más bányavidékeiről szakképzett bányászokat toboroztak. A termelés gyors ütemben nőtt és a századforduló körüli évtizedekben már elérte az évi 1 millió tonnát. Az I. világháború után Komlón és az északi területeken új bányák jöttek létre, bár színvonaluk elmaradt a DGT modernizált bányáitól.

Az 1946-os államosítások után a DGT-bányák a Szovjetunió kezelésébe kerültek, a komlói és az észak-mecseki bányák pedig a Magyar Állami Szénbányák irányítása alá tartoztak. 1952 után a bányákat két tröszti szervezetbe tagolták: a Pécsi Szénbányászati Trösztbe és a Komlói Szénbányászati Trösztbe.

A 1960-as évek elején létrejött a Mecseki Szénbányászati Tröszt, amely 1964-ben megkezdte a Zobák-bánya üzemeltetését, majd 1968-ban az István II. aknát nyitotta meg. 1968-ban a tröszti szervezetet felszámolták, és a vállalat a Mecseki Szénbányák nevet vette fel, melyet 2006-ban felszámoltak. Jelenleg csak egy táblát lehet találni az egyik épületen, melyen ennyi áll: Pécsi Erőmű Rt. Kőszénbánya

Zobák-akna története feketekőszén mélyműveléses bányászattal 1892-ben három tárnában kezdődött. 1898-tól működött az első függőleges akna. Az altárórendszer kialakítása 1947-1948-ban kezdődött el, amikor nagyszabású bányafejlesztés indult.

A rendszerhez először a Kossuth I., II. aknák, valamint az Anna-akna csatlakozott, majd később a Zobák-akna, végül pedig a Kossuth IV.-akna is bekapcsolódott. 1952-ben indult meg az intenzív kitermelés a Dunaújvárosban 1954-ben átadott Dunai Vasmű számára. Az első szénvonat 1956 májusában közlekedett a két város között.

A bányászati tevékenység 2000. január 31-én állt le, ekkor hozták fel az utolsó csille szenet a bányából. Így elmondható, hogy hasonló élete volt, mint a már korábban látogatott és említett István-aknának. Az aknákat tömedékelték, az aknatornyokat lebontották, a drótkötélpályákat megszüntették. Valamint a bánya bezárásának következményeként lényegesen megnövekedett a munkanélküliség aránya, ezáltal Komló népessége is elkezdett csökkenni, mára több mint 5000 lakos hagyta el a bányavárost.

Komlóra jelentősen kihatott a bányászat, mondhatni erre épült a város. A közel 50 évig virágzó bányában (és azon kívül is) számos dolgozó tevékenykedett, a települést fejlesztették, építgették és rengetegen költöztek  a oda a jobb élet reményében. Mi sem bizonyítja jobban, hogy 1910-ben 1513 lakosa volt, 1951-ben városi rangot kapott, majd a bánya bezárása után egy évvel a népessége 27081 fő volt. A vasútállomás közelében lévő szénosztályozó és teherpályaudvar, valamint a bányavasúti pályaudvar (Komló-Teher és Kossuth-Bányaüzem Altáró pályaudvar) 2005-re lebontásra került. A helyén egy ipari parkot hoztak létre.

Állunk a Zobák-akna előtt és nézzük, ahogy a múlt idők romjai szétszórtan hevernek a lábunk előtt. A bányászat emlékei szinte érezhetőek a levegőben. Hihetetlen látni és belegondolni, hogy egykor a munka és az ipar szíve volt ez a hely. Most azonban egy elhagyatott szellemvárosként tárul elénk, mivel a sors és az idő kegyetlenül elbánt vele, megfosztva eredeti mivoltától.

Hihetetlen az is, hogy ahol egykor zajlott a munka, most csak a kihalt tér ami visszhangozza a lépteinket. A felszerelések és gépek, melyek egykor rezegtek és zúgtak, most csak láthatatlan emlékek, amik a falak mögötti csendbe vesztek.  Az elhagyatott területen az évtizedek súlya ül. Az épületek belső terei már csak árnyakat őriznek azokból a napokból, amikor a bányászok munkájukkal életet leheltek ezekbe.

Nem tudni biztosan, hogy történik-e a területtel valami hasznos, pedig Komlónak nagyon fontos lenne napjaink gazdasági helyzetében a Zobák-aknában és a területben rejlő erőforrások. A probléma az, hogy a területet az ezredforduló elején egy olasz befektető cég vásárolta meg, de azóta sem tett semmit vele. Eredeti tervük szerint lakóparknak kellett volna otthont adnia. Későbbiekben szó esett építő- és faipari vállalkozások telepítéséről is. Azonban ezek közül mindeddig semmi sem valósult meg, kivéve azt a kis részt, amelyet a Komlói Fűtőerőmű Zrt. vásárolt meg, ők 2010 óta üzemeltetnek biomassza erőművet a területen. 

Még 2015-ben felmerült a bányaterület vásárlási szándéka, azonban abban az időszakban nem sikerült megegyezni a vételárról a tulajdonossal. 2021-ben úgy tűnt, hogy a felek közeledtek az álláspontokhoz, ám a városvezetés akkoriban sem hozott nyilvánosságra részleteket és két évvel később, napjainkban sem történt semmi változás a bányánál, úgyanúgy a fiatalok járnak bandázni. Mi csak "Jószerencsét" kívánunk a bánya jövőjéhez.

Amennyiben sikeres lenne a vásárlás: az épületek bontásával kezdődhet a folyamat, mivel ezeket a téglaépületeket már nem lehet megmenteni. Ezt követően a környezet rehabilitációja, modern közművezetékek kiépítése és közlekedő útvonalak kialakítása kerülne terítékre. Ekkor állnának a nullán és innen tudnák az építkezéseket elkezdeni.

Videó:

Képek:

Források:  Magyar Nemzeti Digitális Archívum, Wikipédia, Arcanum, 7300, Komlói Újság