Sok helyen jártunk már, de érzelmileg még egyik hely, még a boncterem se hatott ránk olyan mélyen, mint ez a kis házikó. Teljesen véletlenül adtunk rá, története pedig rejtély marad örökre.

Először egy félkész ház keltette fel figyelmünket, ám a mellette lévő gazos területben megpillantottunk egy olyan házat, amiről leli, hogy nem foglalkoztak vele mostanában. Elhatároztuk, hogy megnézzük azt is, legfeljebb majd elzavarnak minket amennyiben lakják. Sajnos nem így történt...

Átküzdöttük magunkat az elhanyagolt udvaron és láttuk, hogy az ajtó hiába volt lánccal össze kötve, mégis feltörték az épületet. Sajnos a tolvajok és vandálok már előttünk jártak, így nem tudtuk megörökíteni az "utolsó pillanatokat", de mégis mély nyomot hagyott bennünk a hely.

Félve léptünk be, hogy mit is fogad majd minket... Első pillantásom egy kerekesszékre vetődött és itt pár pillanatig le is fagytam. Már kezdődött a fejemben a történet, kerestem a kirakós darabjait. Ráleltünk a konyhában gyógyszerekre, majd egy másik helységben volt egy elektromos rokkantkocsi is és itt már biztos volt, hogy mozgásában korlátozott, feltehetőleg idős ember élhetett.

Tovább haladva, úgy tűnt, a fosztogatást leszámítva, mintha egyik napról a másikra hagyták volna ott a házat. Félig lejátszott sakkjátszma, mosatlan tányérok, befizetetlen csekkek és ezekhez hasonló dolgokat láthattunk. Ekkor derült ki, hogy az idős hölgyet Györgyinek hívtak. 

Ám Györgyi nem egyedül lakott itt, leszámítva az "utolsó" időszakot. Volt neki egy Shar-pei kutyája is, így nem volt teljesen magányos. Sajnos a kutya bekeretezett fényképén egy fekete gyászszalag volt, így már azt is tudhatjuk, hogy testileg és lelkileg is voltak fájdalmai. 

Azt, hogy pontosan mi történhetett, sajnos nem tudjuk és nem is szeretnénk feszegetni a témát. Viszont nagyon elkeserítő, hogy mindent elloptak ami csak egy kicsit is érték lehetett. Black Urbex elmondása szerint valamikor volt kettő "lapos tv" is, de a kád már akkor sem volt a helyén, pedig feltehetőleg az elsők között volt, aki rálelt Györgyi kis házikójára.

Szomorú látvány volt, hogy még a ruhásszekrények is üresen álltak. Az egész ház át volt kutatva, és úgy éreztük, hogy nem egyszeri alkalommal vagy egyetlen személy tette mindezt. Mi csak a lábnyomunkat hagytuk ott és fényképeket készítettünk. Eleinte még videóztam, de a látottak alapján aztán úgy éreztem, hogy nem etikus folytatni, így azzal nem tudunk szolgálni. Mindenesetre ez a kis ház mélyen megrendített bennünket és a maga tragikus módján hagyott egy szívszorító nyomot a lelkünkben.

Képek: