Sokszor elmentünk már mellette, de csak most volt lehetőségünk megnézni. Rossz alkalmat választottunk. Nem csak a hatalmas gazzal kellett megküzdenünk, de még az időjárással is.

A téglagyárból hazafelé tartva döntöttünk úgy, hogy meg kellene nézni azt a sokszor látott szellemkastélyt. Egy kis baranyai falu, Gödre külterületén helyezkedik el a Szily-kastély. Útról is már alig látható, úgy benőtte a gaz. A tehenészet körül leparkoltunk, majd séta. Már addigra eláztunk, mire az épület kocsibejárójához értünk. Elgondolkodtunk, hogy érdemes-e bemenni és át tudunk-e jutni a hatalmas gazos területen. Szinte lehetetlen belegondolni, hogy egykor virágzó, uradalmi kastély volt.

Nagy küzdelmek árán eljutottunk az egykori, talán cselédbejárathoz. Itt nem tudtunk bemenni, mert ömlött be a víz. Tovább küzdöttünk a természettel, de végre rátaláltunk a bejáratra. A régi és hatalmas bejárati ajtó már nyitva volt előttünk, a kastély tárt karokkal várt minket. Az épületbe belépve kellemes meglepetés fogadott minket, nagyobb mint amekkorának tűnik.

Rengeteg helység tele van papírokkal, régi dokumentumokkal így könnyen fel lehet eleveníteni a Szily-kastély egykori életét. Találtunk ezek mellett érdekes tárgyakat is, mint például: régi tévé, távírógép, fénymásoló, hangszigetelt ajtó, cserépkályha és egyéb dolgokat. Szerencsére nem nagyon jártak ide rongálni, nincs tele graffitizve aminek nagyon örültünk. Egyik helyiség sarkában van egy nagyobb kupac sörösdoboz, de szerencsére semmi nagyobb rongálásnak nincs nyoma. Ettől függetlenül a kastély állapota nem a legjobb, akad törött ablak és leázó fal is. 

Egyik szobából a másikba lépkedtünk. A bútorok régiek és szakadtak, de még mindig sugároznak egyfajta eleganciát. Ahogy felfedeztük a kastély szobáit, mintha a múltban utaznánk vissza és elmerülünk a történelmi emlékekben. Ahogy mélyebbre merültünk az olvasásban, úgy éreztük, hogy a kastély falai elkezdenek beszélni hozzánk. 

A kastély múltjának megismerése után lassan távoztunk, de a történet mindig velünk marad. Az elhagyatott kis kastély magával ragadó emléket hagyott bennünk és megértettük, hogy a múlt mindig jelen van, ha figyelmesen hallgatunk. A kaland élménye tovább él bennünk és talán egyszer újra visszatérünk, hogy újra részese lehessünk a kastély elbűvölő világának.

Egy kis történet a kastély múltjából:

(Gödre)Szentmárton szintén középkori eredetű, a török hódoltság idején elnéptelenedett település. A XVIII. század közepén uradalmi majorság létesült helyén, a Szily család birtokában. Az 1864. évi kataszteri térképre már rárajzolták a kastélyt és parkot, tehát ekkor már mindkettő létezett valamilyen formában. A gödreszentmártoni kastélyt Szily László korszerűsítette és ott is töltötte nyugdíjas éveit. Ezután a kommunizmusban elüldözték az uraságokat, majd posta és iskola lett belőle, ahol szolgálati lakások is voltak kialakítva. 1965-től 1975-ig időskorúak szociális otthona volt. Ez idő alatt a kastélyt kívül-belül felújították valamilyen szinten: új vakolatot és új padlásfödémet kapott. A park is gondozva volt. Ki lett alakítva a konyha és a hozzá tartozó vízvezeték rendszer és a szennyvíz elvezetés is meg lett oldva. Hatvan idős ember élt itt amíg a TSZ meg nem szerezte az épületet a megyei tanácstól. Jelenleg magántulajdonban van.

A védetté nyilvánított parkrészlet a megmaradt értékei közül nevezetes az út jobb oldalán lévő vadgesztenyesor, a központi irodaépület körüli nagyméretű lucfenyők, valamint a juharfélék 16 változata. Kiemelkedik egy különösen hatalmas és rendkívül szép mezeijuhar példány (476 cm törzskörméret) . A tsz az épület körüli részt folyamatosan ápolja. Az út bal oldalán, az épülettel szembeni parkterület már inkább erdő benyomását kelti. Jelenlegi területe 4,1 ha. A kastélykert helyi jelentőségű védett természeti terület.

A feljebb található videóban minden helyiséget végig tudtok járni velünk és a képeink is a jelenlegi állapotot mutatják be. Sajnos a melléképületet az elhanyagolt terület miatt nem tudtuk megközelíteni.

Képek: