Mások fotóit nézegetve lenyűgöztek minket a perspektívák, így újabb kalandba vágtunk. A kiszemeltünk egy elhagyatott téglagyár volt. Igaz, hogy magánterület (mint mindegyik) és kamerával figyelt, de muszáj volt a saját szemünkkel látni.

A baranyai kisváros szélén található téglagyár, egykor nagyon jól ment és pár embernek munkát is adott. Nem volt túl jó híre a sásdi téglának, mégis ment anno a termelés “ezerrel”. A környéken, szerintünk nincs olyan régi ház vagy akár istálló, amiben ne lenne sásdi tégla sőt, múltkor az udvarunkban is láttam egyet.

Odaérve egy elhanyagolt gyár fogadott minket. Átléptük a rozsdás sorompót és belevetettük magunkat a gazba. Volt mit felfedezni, mivel 10 hektáros birtokon van a gyár és ebből több mint 8200 négyzetméter az épületek alapterülete. Annyi problémánk akadt, hogy minden ajtó egy-egy raklap téglával volt eltorlaszolva. Ahova nem akarják, hogy bemenjünk oda nem is megyünk. Betörni sehova nem fogunk, de ha van nyitott ajtó vagy ablak akkor az igen csak hívogató. Itt nem volt. Látványban azonban nem szenvedtünk hiányt.

Elsőként a féltetők alatt található kiégetlen téglákat csodáltuk meg. Megnyugtató látvány és érzés végig sétálni közöttük. Miért nem lopták el ezeket? Mert nem jó semmire, kézbe fogva málik szét. Viszont összerakva nagyon szép látvány és öröm fényképezni. Volt amely alatt semmit nem találtunk, ilyen például a 7-es és 8-as számú féltető.

Se az égetőt ahol a Hoffmann-féle körkemencék vannak, se a raktárat nem tudtuk megnézni, semmit ahol a munkafolyamatok zajlottak. Az SD9-es kuliból csak a sínpálya maradt. Ettől azért még érdekes volt. Találtunk egy Multicar-t és egy IFA-t is, természetesen mind a kettő zárva. Utóbbit már benőtte a gaz, de attól még gyönyörű. A természetben rejtőző vasak és szerkezetek azért érdekesek, mert egykor a gyár működéséhez elengedhetetlenek voltak. 

A gyár saját vízkészlettel rendelkezett fúrt kút formájában. Nem tudjuk melyik volt az, azonban a többi melléképületet sem tudtuk megközelíteni az elhanyagolt terület miatt. Viszont saját ércbányával rendelkezik és van is még másfél millió köbméter bányászatra engedély. Nekiálltunk keresni, hol is lehet ez. A tönkrement szállítószalagot végig kísérve és a dzsungellel megküzdve a domb tetején rá is leltünk a gyár bánya részére. Itt sem volt jobb a helyzet, még a rozsdás "bagger" normál méretű sínpályáját is elrejtette a növényzet.

Hihetetlen, hogy pár éve bruttó 228 millió forintért hirdették, a Balaton déli partjától a Dráváig az egyetlen működőképes téglagyárként. Erre brutális összeget kellene még fordítani, hogy legyen belőle termelésre képes üzem. Pedig fénykorában egy műszakban, 8 hónap alatt 5 millió kisméretű téglát lehet gyártani.

Napjainkban: a videón és a képeken látható állapot nem erősíti meg a fenti feltételezéseket, viszont az inflációnak köszönhetően azt sem gondolnám, hogy olcsóbb lenne. Szeretném hinni, hogy valaki megmenti és életet lehet eme híres téglagyárba, amivel a helyieknek újabb munkahelyeket lehetne teremteni.

Képek: