Az egykor négycsillagos kastélyszállót látogattuk meg, ahol bőven volt élményben részünk, még a szánk is tátva maradt.

Ahogy megérkeztünk a kiválasztott helyszínre, a látvány első pillantásra már magával ragadó volt. A fák lombjaival beárnyékolt épületrészletek látványa varázslatosan vonzott, még mielőtt beléptünk volna a területre. Ahogy közelebb léptünk, a nyitott kiskapuk tárultak elénk, de az elhagyatott portán senki sem várt minket. Csak néhány lépés választott el bennünket attól, hogy felfedezzük a rejtélyes helyet, és ekkor megállt az idő.

Egyszerűen lélegzetelállító volt, már az első pillantásra. Nem is gondoltam volna, hogy később ez az érzés csak még intenzívebbé válik. Az épület minden részlete olyan gyönyörűséggel volt megtervezve, hogy egyszerűen elragadott. Az épület homlokzatának minden íve és díszítése a tökéletesség irányába tört és belülre invitált, hogy felfedezzük a titokzatos történetet, amely itt rejtőzik. A teremtett varázslatot megérezve egyre inkább ámulva bámultam a kastélyszálló felett. Az elhagyatott és mégis magával ragadó szépségében egy olyan vonzerő lakozott, amely megkötötte a szívem. A helyszín a múlt idők romantikáját és titokzatosságát hozta elém, melyet szavakba sem lehetett volna önteni. Csak álltam ott és tudtam, hogy ez az élmény örökre megmarad bennem.

Ahogy a hatalmas kastély elé értünk, azonnal láttuk, hogy még elhagyatottságában is ragyogó állapotban van. Az épület hatalmas területet foglalt el és méltóságteljesen emelkedett a táj fölé. Habár az ablakok többnyire betörve voltak, ami egy ilyen elhagyott helyen nem meglepő, szerencsére további pusztításnak nem voltak kitéve a külső falak. Ahogy elhaladtunk az épület mellett, figyelmünket egy központi, lelakatolt ajtó vonzotta. Annak ellenére, hogy nem volt lehetőségünk belépni a lakat végett, nem adtuk fel, folytattuk a felfedezést. Az épület minden négyzetmétere egyszerűen tökéletes volt. Az elképesztően gazdag zöld park, amely a kastélyt ölelte, szintén magával ragadott. Bámulatos volt a fák által körülvett park és a kastély varázslatos hangulata. Ahogy a saroknál fordultunk, váratlanul egy hasonlóan hatalmas ajtót pillantottunk meg, amely nyitva állt előttünk, mintha csábítana, hogy belépjünk és megismerjük a csodálatos múltját.

Ám mi még visszafogtuk izgalmunkat, és először kívülről szemlélődtünk, körbejárva a kastélyt és az elhanyagolt park területét. Ahogy egyre több részletet fedeztünk fel kívülről, annál mélyebb vágy fogott el, hogy belépjünk az épületbe, és felfedezzük annak varázslatos világát. Tudtuk, hogy minél többet láttunk a külső részekből, annál csodálatosabb lesz az élmény, amikor végre belépünk az ajtón. Az épület egyik sarkában megleltünk néhány eldobott festményt, melyek a természet erejének lettek kitéve. Bár nem voltak ismert művész alkotásai, de mégis méltatlanul kezelték ezeket a festményeket. Mintha a művész lelke és kifejező ereje az elhagyatottságban veszett volna el, pedig minden alkotásnak méltó elismerést kellene kapnia.

Amikor beléptünk az épületbe, a recepción találtuk magunkat. Sajnos nem volt ott senki, akitől szobát kérhetnénk, pedig mi is szívesen meghúztuk volna itt magunkat pár napra. A szétszórt dokumentumok között azonban néhány érdekes darabot is felfedeztünk. Valamint a kulcstartó tetején megpillantottunk valamit, ami igazán elszomorított minket: egy felirat, amely azt hirdette, hogy "itt jártam...". Ez a jelzés abszolút méltatlan volt bármilyen urbex felfedezőhöz. Az épület mélységes tiszteletet érdemelne, a hagyott jelzés csupán egy tiszteletlen megnyilvánulás volt, amely nem illett ehhez a helyhez.

Lassan haladtunk tovább és úgy tűnt, hogy feltehetőleg az étkezőben találtuk magunkat. Egy hatalmas, üres tér tárult elénk, amely lenyűgöző volt. Ahogy tovább haladtunk, üres szobából üres szobába léptünk, mígnem az egyikben felfigyeltünk két képre a falon, melyek a kastélyszálló fénykorából valók. Amikor kettőt fordultunk, hirtelen egy labirintusban találtuk magunkat. A szobák sorozata végtelennek tűnt, mindegyikük üres és szinte azonos volt. Ahogy végig sétáltunk rajtuk, a folyosón észrevettük a lépcsőt és ott elbizonytalanodtunk. Merre menjünk? Lefelé? Felfelé? Vagy talán mégis az udvarra vezető úton? Bőség zavara...

Végül úgy döntöttünk, hogy lentről haladjunk felfelé. A titokzatos lépcsőn haladva a sötétség felé, az ajtó koszos üvegén kevésbé bíztató kézlenyomatok voltak. Egészen horrorfilmbe illő jelent zajlott le pár másodperc alatt. Ám azon túlhaladva, újra gyönyör tárult elénk: Hatalmas medencék pillantottunk meg, nagyobbnál nagyobb felülvilágítóval, melyek az udvaron dizájnosan emelkednek ki a talajból. Egyik sarokban szaunák, másikban tökéletes prespektíva a legjobb képekhez. Ez volt a kastélyszálló wellness részlege, melyben rengetegen töltötték anno szabadidejüket és pihenték ki fáradalmaikat. Sajnálom, hogy ennek nem lehetünk részesei és a fantáziánkra kell bízni az egykor itt fellelhető kényeztetést.

Ez után vissza mentünk az alsó szintre, ahol megnéztük a belső udvart, melyet az épület körbe ölel. A gaz fájdalmasan úrrá lett az udvaron, de a hatalmas épület egyik díszes sarkában megpillantottuk egy zongorát, amely magába szívta a múlt zenei rezdüléseit. Meghajoltunk előtte, mintha a múlt nagy művészei lennének jelen, akik szenvedélyes játékukkal az idő árnyait űzték volna el. Gondolataink elkalandoztak, ahogy elképzeltük, hogy milyen mély érzelmek és fojtott vágyak csendülhettek fel azon a zongorán. Talán ősidők zenéje áradt ki belőle, amely az emberi lélek misztériumait fejtette meg vagy talán gyönyörűen szomorú dallamok, melyek a magányt és a veszteséget ölelték át. 

Majd amikor vissza tértünk a valóságba, tovább haladunk a földszint többi helységét felfedezni. A láthatatlan szálak varázslatával az egyik helyiségbe húzott minket az oltár, ami nem csupán egy egyszerű szoba volt, hanem maga egy kápolna, ahol az istenek közvetlen jelenlétét érezhettük. A falon még mindig ott volt a feszület, mintegy emlékeztetve bennünket a múlt hatalmára és misztikumára. Mellette festmények csüngtek, mintha időtlen idők óta őriznék a titkokat és történeteket. Meglepően szép állapotban voltak, mintha az idő sem tudott volna nyomot hagyni rajtuk. A részletek finomsága, a hely állapota ámulatba ejtett minket és elmerültünk a művészet varázslatos világában.

Azután elindultunk a felső szint felfedezésére, ahol további gyönyörű szobák és termek vártak ránk, hogy elvarázsoljanak minket. Ahogy beléptünk ezekbe a terekbe, az elegancia és a pompával teli hangulat körülvett minket. A csillogó csillárok, a hajtogatott függönyökkel díszített ablakok és az ódon falak együtt varázsolták el bennünket. A történelem szelleme lengte körülünk ezeket a szobákat. Ahogy elmerültünk a múlt ragyogásában, átéreztük az idő által feledésbe merült dicsőséget.

Mély sóhaj után újra elindultunk, hogy felfedezzük a tetőtér rejtelmeit. Amikor beléptünk, az elbűvölő munka egy varázslatos látvány tárult elénk: a hatalmas tetőszerkezet a múlt mestereinek remekműve volt, precízen összerakott művészi zsenialitás. Ez a tetőszerkezet szinte az időt és az elmúlást kihívta maga ellen, hogy megőrizze a múlt emlékét. Ahogy felfedeztük ezt a mágikus helyet, átjárt bennünket a tisztelet és a csodálat azok iránt, akik évszázadokkal ezelőtt készítették ezt a lenyűgöző alkotást, amely még mindig büszkén magasodott fölöttünk.

A hatalmas épületet elhagyva körbejártuk a területet. Elsőként egy melléképületet néztünk meg, ami egykor tároló és kazánház volt. Bele képzeltük magunkat, hogy itt ezen a helyen biztosították a varázslatos kastély melegét. Valamint kint a melléképület sarkéban láttunk pár konyhai kiegészítőt, amin egykor jobbnál-jobb ételek készülhettek. Képzeletben felfogtuk az illatok gazdagságát, amelyek ennek a helynek a levegőjét átitatták: friss kenyér illata, fűszerek csodálatos keveréke, és a mesterszakácsok aprólékos munkájának örökkévaló nyoma.

Következő épület a revízium volt, ahol szintén nem szálnak már meg vendégek. Három szinten hosszú folyosókból nyílnak a sötét szobák. Itt már több emléket fellelhetünk, volt ahol még az ágyak is megvoltak. Ezek a fennmaradt emlékek és tárgyak megidézték a revízium egykoron pezsgő életét, de most már csak néma tanúi maradtak egy olyan időszaknak, amely már a múlté. Van amelyik szobához tartozik erkély, de állapota azt kívánta, hogy ne lépjek ki rá. Sajnos a természet jól elbánt a szabadon lévő faszerkezettel. Az egész épületben kulcsok kevertek szanaszét, ki tudja ki és miért szórta el.

Az udvaron még további látnivalók vártak ránk, mint például egy tó, egy parkoló és egy másik kápolna. A gaz sűrűsége miatt csak a kápolna látogatására vállalkoztam. De hiába küzdöttem át magam a hatalmas csalántengeren, amikor megérkeztem a kápolnához, rá kellett döbbennem, hogy az ajtó zárva van. Az ajtó mögött pedig titkok. Titkok, melyeket már sosem tudhatunk meg. Csalódott voltam, mégis boldog, mert amilyen csodálatos élményt nyújtott nekünk az Apponyi-kastély, azt nem fogjuk egyhamar elfelejteni.

Kastély sztori:

Az Apari birtokot 1722-ben kapta meg Claudius Florimundus Mercy, aki a lotaringiai hercegségi családhoz tartozott és hadi érdemeiért érdemelte ki a birtokot. Egyes források szerint azonban a Sinzendorf családtól vásárolta meg a birtokot 15 000 Ft-ért. A birtok több falut és pusztát foglalt magában és központjává Hőgyész vált, amely mint Hőgyészi Uradalom kezdte el fejlődését. Az uradalom az évek során szépen gyarapodott, a termőföldet irtások és talajjavító munkák révén bővítették, így közel 20 000 holdat nyertek hozzá. Ebben az időszakban Tolna megyében csak az Esterházy család dombóvári birtoka volt nagyobb. Az előző Mercy-kastély előtt egy kisebb, földszintes épület állt, amelyet a korabeli írások gyakran várnak vagy várkastélynak említenek. Ennek oka lehet, hogy az épület cölöpökön állt és sáncokkal volt körülvéve. Azonban több okirat cáfolja ezt az állítást, például az 1773. évi felmérés már emeletes kastélyként írja le az épületet. 

A kastély valódi kora nehéz pontosan meghatározható, azonban Bél Mátyás műve segíthet ennek a kérdésnek a megválaszolásában. Ő így ír:

Hőgyész a Mercy grófnak új és elegáns kastélyáról nevezetes.

Ez a kézirat 1730-ban íródott, még Claudius Fl. Mercy halála előtt. A történészek ezek alapján úgy vélik, hogy a nagykastélyt Mercy gróf halála előtt, tehát 1734 előtt építették, majd fia, Anton továbbfejlesztette. Anton a kastélyban halt meg, és a csicsói kápolnában helyezték örök nyugalomra.

Az Apponyi család tulajdonában lévő kastélyt III. Mercy királyi engedéllyel adta el 1772-ben Apponyi Györgynek, aki 1776-ban Tolna vármegye főispánjává választották. A birtokot Apponyi Antal, az örökölt fia 1784-től kezdve jelentősen átalakította. Apponyi Antalt a kor egyik legműveltebb földesurának tartották, és számos híres zeneszerzővel és művészettel állt kapcsolatban. Barátságban volt Haydnnal, anyagilag támogatta a Teremtés és az Évszakok című oratóriumok megjelenését, ismeretsége volt Mozarttal és Beethovenhez is ellátogatott, bár csak egy éjszakára. Sőt, még Liszt Ferenc is járt nála rövid időre. Később az uralkodóvá vált Apponyi Károly lett a kastély tulajdonosa, de csak ritkán tartózkodott ott. Fia, Géza viszont nagy részét az életének a kastélyban töltötte feleségével, gróf Széchenyi Paulával. Az épületet 1890-ben Ybl Miklós vezetésével restaurálták, és amikor Géza Apponyi 1928-ban elhunyt, a kastély mauzóleumába temették, ahol ma is nyugszik feleségével együtt. Az utolsó Apponyi, II. Apponyi Károly pedig 1939-ben eladta a kastélyt az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóságnak.

Ezután következett a kastély pusztulása. A park területén különféle méretű területeket vágtak ki, először üdülőhelyként használták őket, majd irattárnak szolgáltak. A második világháború idején a lengyel menekültek szálláshelyeként szolgált, később pedig katonai kórházként működött. 1954-ig görög menekült gyermekeknek adott otthont. Később több alkalommal megváltozott a funkciója, szolgált nevelőotthonként, iskolaként és újra gyermekotthonként is. Az állandó funkcióváltások következtében az eredeti belső elrendezés teljesen felismerhetetlenné vált. A park közepén egy stílusidegen épületet emeltek, amely a gyermekotthon műhelyeinek adott helyet (később az Elízium néven vált ismertté). Az eredeti, értékes növényállományt sajnos elhanyagolták és ez miatt elpusztult vagy elburjánzott.

Az 1980-as évektől kezdve a kastélyon számos felújítás történt, és egyszerűbb szálláshelyként, olcsó szállodaként is üzemelt. A megye legnagyobb barokk stílusú ingatlanát 1999-ben vásárolta meg a Hermelin Rt., amely Piros László budapesti vállalkozó cége volt. Egy kiváló építész-kertész csapat összeállításával lenyűgöző átalakítást hajtottak végre, és 2001 végén megnyitották a négycsillagos Gróf Apponyi Kastélyszállót. A közel négyezer négyzetméteres hotel a falu közepén található. Az impozáns épület négy szárnnyal rendelkezik, zárt belső udvart tartalmaz és az Apponyi család címere díszíti a főút felőli homlokzatot. Amikor belépünk a főútról, egy gyönyörű parkba lépünk, amelynek eredeti állapotát neves szakemberek igyekeznek helyreállítani. Az épületbe belépve egy tábla jelzi, hogy a Széchenyi Terv is nagyban hozzájárult ehhez a fantasztikus fejlődéshez. 

A kastély elrendezése részletesen:

A földszinten található egy kávézó és egy elegáns étterem, valamint tanácsterem és vendégszobák. A kastélyban található felszentelt kápolna kiváló helyszínt nyújt esküvők megrendezésére. A kápolna előterében található márványtábla Liszt Ferenc látogatását idézi fel. A folyosókat kelheimi kőlapok borítják, amelyek a boltozattal együtt autentikus ódon hangulatot teremtenek. A recepciós pulttól két díszes vörös mészkőoszlop közötti lépcsőn jutunk fel az emeletre. A lépcsőforduló Apponyi család négy tagjáról készült festmények fényképmásolataival van díszítve. Az emeleten további vendégszobák és négy nagyterem található, amelyek Lisztnek, Haydnnak, Mozartnak és Beethovennek neveztek el, azok a zeneművészek előtt tisztelegve, akik közel álltak a családhoz. Mindegyik termet eltérő stílusban rendezték be. A szobák méltó bútorzatát lengyel asztalosok készítették. Minden szoba saját fürdőszobával rendelkezik, amit úgy alakítottak ki, hogy ne érjenek fel a közel hat méteres mennyezetig, így megőrizve az eredeti boltozatokat és a valódi barokk tetőszerkezetet.

A helyreállítás során kicserélték az elöregedett gerendákat, amelyek közül néhány hatalmas, 80 centiméteres átmérővel és tíz-tizenkét méteres hosszal büszkélkedett. A pincében lenyűgözően hangulatos borozót alakítottak ki, amelyet eredeti téglákkal burkoltak be, valamint egy konyhát a vendégek gondoskodására. Emellett a kastélyban három medence található (ebből kettőt a helyi termálvíz táplált), valamint egy lenyűgöző wellnessközpont, amely négy szaunát, egy gőzkabint és egy kondicionálótermet kínál. Az ország második legfényűzőbb gyógy-kastélyszállója a valódi főúri vendéglátás "Mekkája" volt, amely külsőleg és belsőleg egyaránt lenyűgöző.

Mi a helyzet vele napjainkba?

Hermelin Termál Kastélyszálló Zrt. 1999-ben vásárolta meg a kastélyt a Tolna Megyei Önkormányzattól, amelyet később felújítottak. A felújításhoz banki hitelt vettek igénybe, valamint a Széchenyi Alap 270 millió forintos támogatását is felhasználták. A szálló sikeresen megnyitotta kapuit és az üzleti eredmények kiválóak voltak. 2006-ban elnyerték az "Az év kastélyszállója" címet, és a wellness részlegük messze földön híres volt. A helyi lakosok is használhatták a szolgáltatásaikat, például úszásoktatást biztosítottak a gyerekeknek.

Azonban később bekövetkezett a gazdasági válság, amely negatív hatással volt a szálló vendégforgalmára. A vendégek elmaradtak, és a cég nem tudta fizetni a banki törlesztőrészleteket. Ennek eredményeként 2010-ben felszámolási eljárás indult a cég ellen. Ebben az időszakban az állami támogatásokból származó milliók is elvesztek. Fontos megérteni, hogy a vállalkozások sokféle kihívással és nehézséggel szembesülhetnek és a gazdasági válság sajnos sok vállalkozásra negatív hatást gyakorolt. A Hermelin Termál Kastélyszálló Zrt. is az ilyen nehézségek áldozatává vált és a válság következtében az üzleti tevékenységük megszűnt. A A felújítás 2 milliárd forint volt, ennek ellenre a kastélyt 1,8 milliárd forintért árulták (ez 2023-ban 3 392 337 369 Ft-nak felel meg). Ebben az időszakban a termélkutakat elfojtották, a kastélyt teljesen kifosztották, kirabolták. 2015-ben a Pharaon-Beta Kft vette meg, mely később megváltoztatta a nevét Calor Property Management Kft-re. A NAV Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósága Hátralékkezelési Osztálya március 6-án végrehajtási eljárást indított a cég ellen. Napjainkban a képen és videóban látható állapotban van és Hőgyész honlapján az alábbi információt tudjuk csak meg:

JELENLEG NEM ÜZEMEL, ELADÓ!

Ennél több információt sajnos nem tudunk...

Képek:

Forrás: Wikipedia, Magyar Narancs, Hőgyész nagyközség honlapja, Hungaricana,