Pannonhalmi Gyermek - és Ifjúsági Üdülő
A gyerekzsivajt már messzire fújta a szél
Ahogy beléptünk a kapun, a szemünk a nagy gaz mögött ékeskedő Pannonhalmi Gyermek- és Ifjúsági Üdülő feliratra tévedt, mely egykor büszkén hirdette a tábor varázslatos világát. Az idő múlásával a felirat is elhalványult, akár csak az itteni élet és emlékek. Ilyen mikor a hely hangulata és élete is lassan szertefoszlik:
A faházak között lépkedve a szívünk összeszorult, ahogy a régmúlt boldog pillanatokat próbáltuk felidézni. A fák közt megbúvó faházak falai mostanra kérlelhetetlenül kopottá és berepedezetté váltak, mintha megviselte volna őket az idő. A tábor egykori vibráló energiája helyett most csak fájdalmas csend fogadott minket. A felirat mögötti faház ajtaja rejtélyekkel és titkokkal teli volt, ahogy a lélegzetünk visszatartva közeledtünk felé. Az elhalványult felirat mögött talán megőrzött történetek és emlékek vártak ránk, amik most vágyakozva hívtak bennünket.
Egy pillanatra megálltunk az ajtó előtt, és a szívünk dobogása felerősödött. A kezünk reszketett, ahogy lassan beléptünk a faházba. Az elhagyatott szoba csendje füleinkben dübörgött, mintha a falak tanúskodtak volna az egykori vidámságról és az ártatlan kalandokról. Ahogy körbe néztünk, a régi emlékek és a múlt varázsa szinte érezhetővé vált.
A szívünk megtelt szomorúsággal, ahogy végig sétáltunk a faházak között. Az ágyak, amelyek egykor vidám nevetéseket és álmokat fogadtak, most csak néma tanúk voltak az elfeledett boldogságnak. A Pannonhalmi Gyermek- és Ifjúsági Tábor az elhanyagoltság árnyékába merült, de sokak szívében még mindig élhet a vágy, hogy újra élettel töltsék meg ezeket a kuckókat és új történeteket írjanak a gyermekek a falak között.
A faházak között elterült egy régi betonos focipálya, mintha a tábori élet egykori szíve ott dobogott volna. A növekedésnek hajló fák között az elhagyott pálya felszíne már repedezett és megviselt volt, mintha a múlt súlya nyomta volna le. Azonban most a csend uralkodott a pályán, ahol egykor gólok és ünneplések voltak, most csak a természet szelíd zsongása hallatszott, ahogy az akácok enyhe szellőben susogtak.
Az elhagyott pálya mellett állt a kifosztott konyha, ahol régen a finom ételek és a vidám beszélgetések teremtették a közösség érzését. Most a lerobbant berendezések és a poros polcok egyedül álltak, üresen és árnyékként emlékeztetve a múltban töltött boldog pillanatokra. Egykor a konyha élettel telt, amint a szakácsok finom ételeket készítettek és a gyerekek izgatottan várakoztak az étkezőben. Az ételek illata és az asztalokon megszaporodott kacagás mindig a közösség és az összetartozás érzését keltette.
A 2011-es nyár a tábor utolsó korszaka volt, amikor az itt töltött idő valódi örömöt és emlékezetes pillanatokat jelentett a résztvevőknek. Ezek az elhagyott területek összeolvadtak, mintha egységet alkottak volna az egykor vibráló életet jelentő faházak, a futballpálya és a konyha között. A régi betonos focipálya az elhagyott faházakkal körbe ölelte az emlékek szentélyét és mindegyikük a múlt árnyékát hordozta magában, amely most csak csendben játszott.
Pannonhalmi Gyermek - és Ifjúsági Üdülő rövid története:
A balatonszárszói tábor, amely egykor az ország legfelkapottabb úttörő és ifjúsági tábora volt, ma már magányosan áll pár méterre a Balatontól. A tábor fénykora a 70-es években volt, amikor évente több ezer gyereknek nyújtott felejthetetlen nyaralási lehetőséget. Azok, akik itt tölthettek néhány hetet nyaranta, igazi kiváltságosnak számítottak. A tábor fénykorában 120 főt szállásoltak el, amelyet pótágyakkal 140 főre bővíthettek, továbbá sátrakkal kétszáz embernek tudott helyet adni. A tábor mindössze 30 méterre fekszik a parttól, és két kilométeres távolságra található a balatonszárszói és a balatonföldvári vasútállomás egyaránt. A volt tábornak négy tulajdonosa van: Pannonhalma, Écs, Tarjánpuszta és Ravazd önkormányzata.
A konyha felett, melyben 400 palacsinta is sült egy este, volt egy kép, ami egy kisgyermeket ábrázolt virágcsokorral a kezében. Ma már csak hűlt helye. Ő volt Cimea Viki. A budapesti székhelyű nemzetközi ifjúsági és gyerekszervezet nevének francia rövidítéséról kapta a családnevét. A Pionír Mozgalmak Nemzetközi Szervezetének jelképe. Ennek a szervezetnek volt meghatározó tagja a Magyar Úttörő Szövetség.
A tábor sorsa a rendszerváltás után dőlt el, mert onnantól kezdve a terület fokozatosan hanyatlásnak indult. Bár a kilencvenes és kétezres években több bérlője is volt a tábornak, az évek során nem nagyon történt korszerűsítés, továbbra is megőrizve a hetvenes évek hangulatát. Jelenleg az elhagyatott és funkció nélküli terület továbbra is pusztul. Az ifjúsági tábor sorsa az 2000-es évektől kezdve folyamatosan rosszabbodott. A 2011 áprilisi Pannonhalmi Képviselő-testületi ülésén a Balatonszárszói Tábor bérlőjével kötött szerződést azonnali hatállyal felmondták a késedelmes bérleti és közüzemi díjak miatt. A tábort 2011 december elején leltárkészítés után átvették a tulajdonos önkormányzatok és bezárták. A tulajdonos önkormányzatok pert indítottak a korábbi bérlővel szemben az elmaradt követelések érvényesítése érdekében.
Pár éve így nyilatkozott Vas Gábor, Pannonhalma önkormányzat polgármestere:
Röviden összegezve: a földhivatali papírok alapján ez egy „kivett” besorolású ingatlan, megközelítése rendezetlen, jogilag nincs közúti kapcsolata, így nem fejleszthető, nem értékesíthető, illetve mostani helyzetében nem éri meg értékesíteni. Azon dolgozunk, hogy először a státuszát tisztázzuk, legyen fejleszthető, értékes ingatlan. Magam is táboroztam néhány alkalommal Balatonszárszón, de józanul gondolkodó emberként nem nosztalgikus álmokat kergetek. A négy település lehetőségeit figyelembe véve kell gondolkodnunk, felelős döntéseket hoznunk és nem álmodoznunk.
De sajnos azóta sem történt semmi, még a területet sem ápolják. Szívünk mélyén reméljük, hogy ezt a problémát mielőbb megoldják és újra gyerekzsivajtól zeng majd az üdülő.
Képek:
