Elhagyatott kastély után kutatva jutottunk el a Balaton közelébe, hol több-kevesebb sikerrel jártunk (erről máskor). Egy járókelőtől érdeklődtünk, hogy milyen látnivalók vannak a közelben. Azt mondta, hogy Gyugyon van egy másik elhagyatott műemlék, a Kacskovis-kastély. Odaérve jött a meglepetés...

Elmondta az illető, hogy merre kell menni, így sikeresen odataláltunk. A falu végén tábla jelezte, merre van a kastély. Pár méter földes út után megleltük a bejáratot. Kiszálltunk az autóból, és az egyik melléképületen megpillantottunk egy kamerát, amely pont azt figyelte. Köhögést hallottunk bentről. Van itt valaki. Ekkor már tudtuk, hogy ez a kastély annyira nem is elhagyatott, így ez nem lesz urbex. Összeszedve bátorságunkat bemerészkedtünk, és bekopogtunk. Itt jött az igazi meglepetés: Weisswange Zoltán ajtót nyitott. Először nem is sejtettük, hogy kivel van dolgunk. Bekéredzkedtünk a kastélyba, sokat nem is foglalkozott velünk, mivel éppen ebédet készített. Körbejártuk a kastélyt, majd vártunk egy kicsit, és ismét bekopogtunk. Nagyon közvetlen és segítőkész volt Zoltán, még interjút is hajlandó volt adni. Mesélt mindenről, ami számára fontos, és köze van a kastélyhoz. Na de kezdjük az elején, megpróbálom rövidre fogni!

Hol van a kastély?

A Gyugy nevű csendes falu szinte kihalt, semmi élet nincs az utcáin. 1715-ben 12 háztartást jegyeztek fel itt. Jankovics István volt a földbirtokosa 1726-1733 között. 1767-ben még mindig a Jankovics család tulajdonában volt a terület, ekkor Jankovics Krisztina báróné, Pongrácz Jánosné és Jankovics Antal özvegye, Fekete Julianna voltak a helység földesurai. 1835-ben a Lengyel család örökösei birtokolták. 1856-ban a gróf Niczky és a Kacskovics családoké volt a terület, az 1900-as évek elején pedig a nagyobb földbirtokosok, gróf Niczky László, Kacskovics Kálmán és Kacskovics Mihály miniszteri tanácsos voltak, akik a Béndek-pusztához is tartoztak. Manapság is kevés az élet. A kocsma is zárva van, és ez is tovább emeli a kihalt falu elhagyatott jellegét. A falu alig háromszáz lakosú, és gazdasági tevékenység nyomát sem látni sehol, emberek az utcán alig voltak. Végig csak egy hölgyet láttunk, aki a traktor pótkocsiján található tartályt töltötte vízzel.

Ki volt a Kacskovics család?

Borovszky Samu: Somogy Vármegye Nemesi Családi című kötetből:

Trencsén vármegyéből származott család, a melytől annak igazolását nyerte, hogy (állítólag Mátyás királytól - 1465-ből - eredő) nemeslevele elveszett. József trencsénbani jegyző, Bálint fiának, Jánosnak fia és fiai: János, József, Ferencz, Mihály és Benjámin 1814 szeptember 9-én kapnak czímereslevelet. Vármegyénkkel az első összeköttetései a családnak még a század elején kezdődtek. József ekkor már számvevő volt a kéthelyi uradalomban. Mihály (szül. 1776) hirdettette ki nemességét 1815 november 6-án. Mint több uradalom ügyésze, tekintélyes helyet foglalt el a vármegyében, melynek táblabírája volt. Tevékeny munkálkodásával nagy gazdagságra tett szert. Feleségével, Svastics Mária Judittal (ház. 1808) nemzett gyermekei: Ignácz, Sándor-Vincze, Károly (szül. 1821), Mihály (szül. 1826) és Anna (Felsőeőri Nagyné). Ignácz (szül. 1817) 1843-ban kaposvári főszolgabíró, 1846-ban főjegyző; Sándor (szül. 1820) mocsádi földbirtokos felesége Erős Krisztina; Károly (szül. 1821) felesége Antal Petronella; Mihály (szül. 1826) utóbb béndeki birtokos, neje Goszthony Ida. Ferencz, Mihály bátyja, felesége Tamaskovics Borbála után Nógrád vármegyében birtokos, fiuk Ágoston (szül. 1791) szintén Somogyba szakadt, a hol nejével, Szalay Juliánnával Patalomban lesz birtokos, 1843-ban Kaposvárott lakik, mint ügyvéd. Fiaik: Boldizsár (1926-1909) és János (1829-1874), Benjámin előbb mernyei káplán, 1815-ben súri plebános. János, a czímerszerző legidősebb fia, résztvett a napoleoni hadjáratokban, nyugalomba menvén, a lembergi katonai rokkantintézet felügyelője lett; Woycziechowska Magdolnától való leánya, Éva, 1820 előtt Hanke Antalné.

E családból származott Kacskovics István is, Szabolcs vármegye táblabírája és a Semsey család jószágigazgatója, a ki 1836-ban Czinege (később Daruvári Daruváry) Ferenczczel és Hoffmann (később Daruvári Reményi) Ignáczczal a kamarától felkérte az akkor Temes, most Krassó-Szörény vármegyében fekvő Daruvárt. Azonban a reá eső vételárrészt, 22.384 frt 5 3/8-kr.-t le nem fizetvén, bekövetkezett halála után özvegye, Bárczy Teréz és gyermekeik: Anna Ferdinandy Mihályné, Mária Blaskovics Kálmánné, Imre, András és János cs. kir. hadnagy 1844-ben kénytelenek voltak a felkért harmadot a kincstár kezére visszabocsátani. Ebből az időleges daruvári birtoklásból ered az újabban felvett "Daruvári" előnév használata.

Czímere: négyelt pajzs, a jobb felsőben jobbra az alsó kék mezőben balra fordult, nyakán nyíllal elölről átlőtt, mindkét elsőlábával aranyhegyű rúdon balra lengő fehér zászlót tartó aranyoroszlán. A jobb alsó és bal felső ezüst mezőben leveles aranykoronán lángokból kiemelkedő főnix. Sisakdísz: a koronából kinövő jobbra fordult arany oroszlán. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Kacskovics-kastély:

Az épületet Kacskovics Ignác építette 1865-ben. Az 1900-as évek elején Kacskovics Kálmán birtokolta, aki egy nevezetes könyvtárral rendelkezett, amely körülbelül 7000 kötetet tartalmazott. A könyvek között számos ritka mű is megtalálható volt, például a Sebastian Münster által írt Cosmographia 1569-ből, Jacobus Tollius Itinerariuma, Pázmány Péter Kalauza 1746-ból, Mazarin Le Testamentje 1663-ból, a Diurnum Divini Amoris 1660-ból, Bacon munkája Busbequ 1595-ből, Curtius fordítása 1665-ből, Plutarkhosz régi kiadása, Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan levelei és versei, valamint Hess András, az első magyar nyomdász több kiadványa is.

Hogy mi lett a könyvtárral? Nem tudni... 

Kacskovics Kálmán birtoka a Kaposvártól nyugatra fekvő Kutas és Nagybajom határaira is kiterjedt. Az 1896-ban megjelent Magyarország Vármegyéi és Városai sorozatból, mely szintén Borovszky Samu nevéhez fűződik:

„A 2000 m. hold összterületből az úgyszólván botanikuskert jellegű park 14, szántóföld 1000, kaszáló 100, szőlő 10 hold, a többi terület legelő és erdőség. Gazdasági és üzemrendszere 4-es, 6-os vetőforgó. Lóherét 40-60, répát 4-5 holdon termel kereskedelmi magként. Lóállománya: igás 10 vegyes, urasági és tiszti kocsiló 4 vegyes. Marhaállománya: jármos ökör 40 magyar, tehén 20 magyar és tarka, továbbá ugyanilyen fajú 40 tinó és üsző és még két szimmentháli tenyészbika. Juhállománya 2000 merino, 60 tenyészkossal. Erdészete 400 m. hold akáczos, 10 éves fordában szőlőkaró-üzemre hasznosítják. Borászatában a rizling és bakator a fő borszőlőfajok, csemegeszőlője a chasselas. Kertészetében 6-féle fajú 1200 almafa most fejlődött termővé. Két 8 HP gőzcséplőkészlettel gazdálkodik. A munkaerőt helyből szerzi be. Részesekkel dolgoztat. A szántóföldeket részben az angol farmrendszer szerint adta ki, mindkét részre igen jó gazdasági eredménynyel.”

 

Majd 1949-ben a családnak távoznia kellett, állítólag 1-1 bőröndöt tudtak magukkal vinni. Kilakoltatták őket. Sajnos, sehol nem találni erről bővebb információt, már más is próbálta felkutatni ennek okát. 

1985 környékén a Szőlösgyöröki Termelőszövetkezet használta irodának, azonban nekik csak nyűg volt. Hiába írtak ki rá pályázatot, és szállt volna be a TSZ, hogy idegenforgalmi helyet csináljanak belőle, ez nem valósult meg. Majd jött Weisswange Zoltán feleségével, akik körülbelül 51. tulajdonosként tudhatták magukat 1993-ban, amikor megvásárolták a gyugyi kastélyt. Itt vált érdekessé az egész történet. 

A Somogyi Hírlap, 1999. július 29-i számában az alábbit írták:

Újjáéled a gyugyi kastély

Zoltán Weisswange és felesége eredeti állapotában szeretné helyreállítani a gyugyi Kacskovics kastélyt. Hat éve vásárolták meg, s mint mondták: azért nem nyúltak még hozzá, mert eddig nem találtak megfelelő szakembereket.

Elterjedt a hír, miszerint spekulációs szándékkal vették meg, ám ők ezt cáfolják, hiszen már javában tart a tervezés, s mint mondták mielőbb új ruhát kap a műemlék épület, amelynek bejáratát egy fakereszt vigyázza.
A Florstadt-Stadenben élő házaspár a faluban bérel egy házat, ám hamarosan végleg ideköltöznek. Dr. Karin Weisswange evangélikus lelkész, s már most is „besegít” a somogyi gyülekezetnek. Vasárnaponként Balatonszárszón és Siófokon hirdeti az igét, Gyugyon pedig bibliakört vezet. Ragaszkodik a somogyi tájhoz, és régóta figyelemmel kíséri az idetelepülő németaj- kúakat. A hesseni evangélikus egyháztól megkapta a megbízást: segítse őket; anyanyelvűk ápolásában és hitéletükben is.

Megtudtuk: lelkigondozó központ lesz a kastélyban, és művésztelep is működik itt. Van már gyakorlatuk benne; Németországban ugyanis számos magyar festőművészt láttak vendégül, s a kamaratárlatok sorát most Gyugyon, német művészekkel folytatják. A képzőművészeken kívül a kézműveseket is pártolja a házaspár.

Zoltán Weisswange Csurgón érettségizett - innen a somogyi kötődése -, és teológia tanulmányai mellett bútorokat készít. Formatervezett darabjaival nemzetközi sikereket ért el.
A kastély jelenlegi formájában lakhatatlan. Az ódon épületet azonban őriztetik, ugyanis többször betörtek már ide. A felújítást - mint megtudtuk - somogyi vállalkozók végzik. A tulajdonosok azt szeretnék, ha a Kacskovicsok ősi fészke Gyugy ékszerdoboza lenne.
A falubeliek is ebben bíznak, hiszen ez nem csak a tulajdonosok érdeke, hanem az önkormányzaté is.

 
Lőrincz Sándor 

 

Zoltán elmondása szerint egy olyan épületet vettek, mely a gaztól nem is látszott, se víz vagy villany nem volt a telken. Hatalmas harcok voltak a bankkal, gyugyiakkal és a természettel, hogy odáig eljusson, ahogy most kinéz a Kacskovics-kastély. A kastélyhoz tartozik egy magtár, egy hatalmas pince és 12 hektár föld, amelyből legalább 6 hektár olyan park, amiben mindent megtalálhatunk a szakadéktól kezdve a mezőig. Talán ennek a műemléknek a legkülönlegesebb a parkja és a terepviszonya a magyar kastélyok közül.

Amikor megláttuk a műemléket, már láttuk, hogy a tető le lett cserélve és a bejárat felett is vannak javítások. Ez bent is észrevehető, mivel a hátsó falakat újra húzták. Látszott, hogy nem bővítve lett és később derült ki, milyen szörnyű állapotban volt. A padláson a tetőszerkezeten kívül semmi más nem található. Magában az épületben sem nagyon találunk Kacskovics értékeket. Mivel vannak ott Zoltán magán jellegű dolgai, ezért csak óvatosan nézelődtem és fényképeztem. Födém még a "gyári" lehet, valamint a meglévő ajtók és ablakok is. Viszont a pince... Gyerekek az valami bámulatos és hatalmas, szinte az egész épület alatt végighúzódik és kettő helyen is le lehet menni. 

Zoltán művelte a területet, kijavította a kidőlt falakat, lecserélte a tetőt, és a telken víz és villany is lett. Emellett saját magának alakította ki az istállót, amiből lakóház lett és amely minden igényt kielégít. Rengeteg munka és pénz áll az épület és a terület mostani állapota mögött. Sajnos, 80 éves korára Zoltán belefáradt és eladásra hirdette a kastélyt, de komoly vevő nem jelentkezett.

Mikor már elszaladt az idő és mennünk kellett, elénk rakott egy emlékkönyvet, amibe írtunk pár szót. Zoltán elmondása szerint ez már az ötödik ilyen könyv. Egy nagyon közvetlen és jó embert ismertünk meg, aki nincs nagyra azzal, hogy van egy kastélya. Ő nem gróf, nem báró, nem földesúr, ő csak Zoltán, aki mindenkivel kedves és segítőkész. A gyönyörű kastély látogatásához jár egy igazi gentleman. Majd távozásunk után Zoltánnak talán sikerült megenni az ebédét is, ami teljesen kiment mindenki fejéből, annyira benne voltunk a sztorikban. Amikor minket kikísért és ránézett a kastélyra, csak ennyit mondott: 'Kezdek újra beleszeretni' . Aki ismeri, az tudja csak, hogy ez egy mennyire szívhez szóló mondat.

Még annyit fűznék hozzá, hogy ha arra járunk, biztosan meg fogjuk látogatni, mert napestig el tudnánk hallgatni.

Forrás: Országos Széchényi Könyvtár, Wikipedia, Hungaricana, Weisswange Zoltán