A legendás Tigris harckocsi

A második világháborús német hadsereg fegyverei közül a legtöbbször (és legtöbbet) a szövetséges katonák a Tigris harckocsikról beszéltek. Babonás félelemmel emlegették, mint olyan tankot, mely elpusztíthatatlan. A tisztelet hátterében kemény tapasztalatok álltak: akárhányszor is akadtak ugyanis össze a frontvonalban egy-egy ilyen páncélos monstrummal, mindig ők húzták a rövidebbet. Nagyon nagy ritkaságszámba ment, ha sokszoros fölényből képesek voltak kilőni egyet-egyet. Szó, ami szó valóban a Tigris (németül: Tiger) volt a második világháború egyik legnagyobb harckocsija. Méreteit és tömegét ugyan meghaladta néhány páncélvadász (pl Ferdinand, Jagdtiger és mondjuk még a hírherdt Sturmpanzer VI is) ám hatékonyságban ezeket felülmulták a Tigrisek.

A jép forrása: hu.wikipedia.org

De nézzük a Tigrisek néhány adatát és jellemzőjét: tömege 57 tonna (magasság, hossz, szélesség: 3,14 X 8,45 X 3,72), páncélzat: 25-100 mm, elsődleges fegyverzet: 88 mm KwK 36 harckocsiágyú (L/56 kaliberrel) a FlaK 36 légvédelmi ágyúból kifejlesztve, 10-13 lövés/perc tűzgyorsasággal és 10 500 méteres maximális illetve 2650 méteres hatásos lőtávolsággal. Másodlagos fegyverzet: 2X7,92 mm MG 34 géppuska. Motor: V-12-es Maybach HL 210 P45 benzinmotor 21 000 cm3. Gyengeségek: a hatalmas tömeghez képest gyenge meghajtás, az erőátviteli rendszer gyakori meghibásodása, egyéb, gyakori műszaki hibák, magas előállítási költségek, nehézkes szállíthatóság (a széles lánctalpak miatt), hatalmas üzemanyag-igény, lassú terep-sebesség, laza talajokon gyakori elakadás, megsüllyedés. Erősségek: a 88 mm-es harckocsiágyú, a nehéz kilőhetőség és a nyílt terepen (szilárd talajokon) való bevetés.

Steven Zaloga amerikai hadtörténész adatai szerint a németek a háború alatt 1368 db Tiger I-et gyártottak, amihez 1944-től 569 db Tiger II társult. Ami az új, továbbfejlesztett típus jellemzőit illeti: még nagyobbra tervezték, már 68,5 tonnát nyomott (ennek minden hátrányával együtt, hiszen még nehézkesebb volt). Az alábbi képen a két típus egymás mellett látható:

Tiger I (közelebbi) és a Tiger II (távolabbi). A kép forrása: reddit.com

A Tigris harckocsik története egyébként 1941 őszén kezdődött, amikor Heinz Guderian tábonok javaslatára megkezdődtek a tervezési munkálatok. Az első mintapéldányok elkészülését a Führer 53. születésnapjára időzítették, így 1942 április 20-án mutattták be Hitlernek. A Führer el volt ragadtatva a Kelet-poroszországi bemutatón (a legendás Wolfsschanze főhadiszállásán) így megindult a Tigrisek tömeggyártása és frontokra juttatása. A legelső példányok a keleti front északi részre mentek 1942 augusztus 29-én, majd szeptemberben már Leningrád alatt konkrét tűzharcokat is vívtak a szovjet páncélosokkal.

Az alábbi táblázatban a német hadiipar harckocsigyártásának adatai szerepelnek a háború alatti években. A legtöbb legyártott és frontra küldött tank a Panzer III és Panzer IV típusokból került ki, az összesen 50 ezres német páncélos-kapacitás közel 60%-a:

Az 1943-tól fellendülő német harkocsigyártásra a szovjetek rögtön választ adtak a Tigrisek megjelenésére válaszul megszületett a T-34 harckocsi 85 mm -es lövegekkel szerelt új változata és 1943 novemberétől az ISZ-2 orosz nehézharckocsi. (ISZ = Ioszip Sztalin kezdőbetűkből.) Az oroszok megtanulták, hogy a Tigrist lánctalpainak kilövésével mozgásképtelenné téve vagy a hátsó páncélvédelmet eltalálva könnyebben kiiktatható. A háború utolsó szakszában így megnövekedett a Tigrisek vesztesége minden fronton (az említett felfedezéseket a nyugati fronton is megtették az angolok és amerikaiak). Franciaországban 1944 nyarától egyre nagyobb sikerrel vetették be a Sherman Firefly harckocsi-típust, mely képesnek bizonyult a Tigrisek gyakori kilövésére. A mai napig vita van a szakértők körében arról, hogy a híres német páncélos-parancsnok, Michael Wittman legendás Tigrisét egy ilyen Sherman Firefly lőtte e ki vagy légitámadás okozta tankjának vesztét.

A legendás Michael Wittmann és tigrise. Forrás: warhistoryonline.com

Ami a Tigrisek harctéri szerepléseinek összegzését illeti: nem volt akkora jelentőségük, mint amekkora a típus körüli hírverés és felhajtás. Ugyanakkor el kell ismerni: valóban különlegességnek számítottak. A szakértők egy részénél azonban a Panzer V. (Párduc) sikeresebb harckocsinak bizonyult, a jóval kevesebb műszaki probléma miatt. Nem véletlen, hogy haditechnikai szempontból is ez a vonal kerül továbbfejlesztésre és a Tiger zsákutcaként végezte. A németek legendás második világháborús gépszörnye így megmaradt a front-sztorik és harctéri történetek mitikus alakjának.