2009-óta foglalkozom mélyebben az 1914-18 közötti konfliktus történetével, jártam több múzeumban is (London, Drezda, Párizs, Trieszt stb.) nemzetközi tapasztalataim alapján is jelentős és remekül reprezentált a roveretói gyűjtemény, olasz nevén a Museo Storico Italiano della Guerra. Ha valakit a Monarchia déli frontja érdekel bővebben, annak mindenképpen egy fontos zarándokút meglátogatni Rovereto városát, már csak a múzeum szabadtéren kiállított Skoda 305 mm Model 1911 lövege miatt is, amiből mára csak három példány maradt. (Igen van még egy negyedik de az M1916 típus).
A városka központjában emelkedő dombra épült vár, mára már több hadtörténeti gyűjteményt is őriz (19. századi, reneszánsz), de alapvetően 1921-ben a nagy háború emlékezetére alapították. Nekem nagyon tetszett a várost átszelő zuhatagos folyó, és a partjaira épült házak látványa, betértünk egy remek kis cukrászdába is, a pisztácia-fehércsoki mouse-málna süteményük egy élmény volt. Családi kirándulásnak is megfelelő célpont a múzeum, érdemes legalább 2 órát szánni rá. A 19. századi és az első világháborús rész tárlói angolul is olvashatóak, ellentétben a vár történetéhez kapcsolódó reneszánsz gyűjteménnyel.
Mivel az 1915-18 között zajló háború ezen frontján alapvetően hegyi hadviselés folyt, a katonák személyes felszerelése és fegyverzete kiemelt szerepet játszott. Hiszen a sokszor 1500m feletti állásokban a napi túlélés is egy feladat volt, egyetlen puskalövés leadása nélkül is. Ehhez igazodva a múzeumnak jelentős kézifegyver gyűjteménye van, például az akkortájt megjelenő géppisztolyokból, könnyűgéppuskákból és golyószórókból, a dán Madsen-től az olasz Villar Perosáig bezárólag. A lövészárok harcokban rengeteg középkori fegyvert és páncélt alkottak újra (vonatkozó poszt István barátomtól), nem is beszélve az akkor elterjedő pocsék minőségű improvizált kézigránátokról, ezekből is van egy kollekció. Poszt István barátomtól itt.
De van gulyáságyú, távíró, tábori egészségügyi felszerelés és rengeteg remek állapotban megőrzött egyenruha. Ez utóbbiak szinte az összes hadviselő felet képviselik, még portugál rohamsisak is van, nem is beszélve az osztrák-magyar egyenruhákról. Meg kell mondanom nekem továbbra is egy feldolgozhatatlan anomália, hogy az olasz és az osztrák-magyar egyenruhák színe szinte egyforma. A Caporettoi áttörés (1917) után a Monarchia katonái az elfoglalt olasz raktárakból ruházkodtak (mivel alig kaptak hazai utánpótlást), így még inkább hasonlított egymásra a két sereg a háború utolsó évében.
Érdekes helyi vonatkozású részleteket is bemutat a múzeum, hiszen Rovereto a Monarchiához tartozott 1915-ben, nem is beszélve a közeli Trentóról amit egy 30 km hosszú hegyi erődvonal védett sikerrel. A helyi lakosság jelentős része olasz ajkú volt, ebből fakadt, hogy több kitelepítésre is sor került, illetve voltak helyi olasz mártírok, akiket aztán Mussolini idejében az egekig magasztaltak. Az egyik leghíresebb Cesare Battisti aki 1916-ban a Monarchia álampolgáraként (parlamenti képviselő volt) az olaszok oldalán harcolva esett fogságba, ezért a Trentói vár udvarán kivégezték. Ma Trento városa felett a hegyen áll a síremléke (kb 30 perc autóval a múzeumtól Trentó).
Van egy tárló azoknak az olaszok garibaldistáknak szentelve akik 1914-ben jelentkeztek a Francia Idegenlégióba, hogy a Központi hatalmak ellen harcolhassanak, majd 1915-ben visszatértek az olasz hadseregbe. Egy másikban látható, hogy szerveződött többek között Cseh légió is az olasz fronton, csakúgy mint Oroszországban. Ezek az alakulatok később 1919-ben játszottak komoly szerepet, amikor az újonnan szerveződő Csehszlovák állam hadseregének magját adták.
Összességében ez egy nagyon jól prezentált gyűjtemény, jó képet ad arról hogyan és mivel harcoltak, mit viseltek a korszak gyalogoscsapatai. Remek eleme lehet, egy Első Világháborús kirándulásnak, hiszen a közeli Trentóban van egy repülőmúzeum (Caprioni) korabeli gépekkel, egy Alpini múzeum ami az olasz hegyicsapatoknak állít emléket és nagyjából egy óra autóval az általam már itt bemutatott Belvedere erőd.
